JÁNOS EVANGÉLIUMA SOROZAT (19.)
 
 
Mit látunk karácsonykor?
Olvasmány: Jn 1,1-18.
„Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.” Jn 1,18.
 
Bizonyára mindnyájan tapasztaltunk már, mi emberek sokszor ugyanazt a dolgot nézve különböző képen látjuk és értelmezzük azt. Ha például egy festményt néz meg több ember, biztos, hogy mindenki mást vesz észre, mindenki számára más-más részlet válik érdekessé és fontossá. Nem egyforma a látásuk.
A János evangéliuma bevezetőjében arról olvassuk, hogy az Ige emberré lett, és mi emberek láthattuk az Ő dicsőségét. A pontos fordítás ez, hogy emberré született az Ige Jézus Krisztus által.
Ki mit lát karácsonykor? Óriási különbségek vannak az emberek között, hogy ki mit lát és ért meg a karácsony történetében.
Manapság a karácsonyt már szinte mindenki ünnepli Európában és Európán kívül is. Természetesen különböző tartalommal keresztyének és keresztyén hit nélkül valók egyaránt. Egyszerűen a szeretet ünnepévé vált, és az úgy mellékessé lett, hogy mi is ennek az ünnepnek a lényege, hogy ki az, aki 2000 évvel ezelőtt megszületett, és eljött közénk a földre.
Van, aki ezen a karácsonyon is csak a fényeket látja. Minél nagyobb a fény az utcákon vagy a lakásban, minél többféle fűzért erősítenek oda, ahova még lehet, annál jobb. Valaki csak azt látja, hogy mi lesz majd a terített asztalon. Megsült-e vagy megfőtt-e eléggé, hogyan néz ki? Van, aki már kezdettől fogva, ahogy karácsony szenteste összegyűlt a család – kisebb vagy nagyobb létszámban – csak a csomagokat pásztázta a fa alatt, hogy melyikben mi lehet. Az enyém miért olyan kicsi, a másiké miért olyan nagy? Van, aki csak a tv-újságot böngészte, hogy mi lesz az ünnepi műsor a televízióban?
Nagy, általános ünnepeknek – mert sajnos a karácsony is azzá vált – ez a legnagyobb veszélye, hogy eltűnik és elvész a lényeg, amiért leülhetnénk, amit megbeszélhetnénk, és ami történhetne.
Nagyon fontos kérdés az, hogy mire néztünk ezen az ünnepen? Mit lát meg a szemünk? Ahány ember tehát, annyiféle látás létezik. A Szentírás azt mondja, hogy amikor Ádám és Éva elszakadt az Istentől, ennek az egyik következménye az lett, hogy az ember elveszítette az Isten szerint való látását. Elveszítette az Istennel való közösségét is, és megvakult.
Amíg Ádám és Éva tökéletes közösségben éltek Istennel, azt olvassuk, hogy látták Őt, és beszélgettek vele. Amikor elszakadtak az engedetlenség miatt, akkor többé már nem látták az Istent, csak hallották a hangját. Vétettek ellene, és megszakadt a közösség vele. Megváltozott a lelki látásuk, és a világosság helyére, az Isten világossága helyére sötétség került. Azóta van szüksége az emberiségnek hitre.
Ádám és Éva nem hittek az Istenben, ők látták az Istent. Amióta pedig az emberiség elszakadva él az Istentől, nem látjuk az Istent, hitre van szükségünk. Boldogok – mondja Jézus maga – akik nem látnak, és hisznek. A bűneset utáni ember tehát csak hinni tud az Istenben, de nem látja Őt.
Nagyon fontos kérdés az, hogy hogyan fog eltelni az idei karácsonyunk! Meglátjuk az hit által az Istent, vagy pedig csak az ünnep fényeit, a terített asztalt, meg az ajándékokat vesszük észre. Megkapjuk-e Istentől a legnagyobb ajándékot, hogy másféle szívvel, Isten szerint való szívvel lássunk?
Amikor itt járt Jézus közöttünk, betegeket gyógyított, szolgált és tanított, akkor lehetett fizikai szemmel látni Őt, és lehetett hallani az Ő beszédeit.
Isten még az ítéletében ott az Édenkertben is kegyelmesen cselekedett. Elvette az ember lelki látását, mert ez a bűneset következménye, de meghagyta a hallásunkat. Ott van a Szentírásban az a mondat, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Isten még az ítéletben is kegyelmesen cselekedett, hogy nyitva hagyott egy ajtót. Nem látjuk fizikai értelemben az Istent, de hallhatjuk a róla szóló bizonyságtételt, és ez a hallás által keletkezett hit is megtarthatja az embert.
Aki tehát új látást akar, az akkor kaphat újfajta lelki látást az Istentől, ha meghallja Istennek hívó szavát és Isten beszédét.
Azt olvassuk a Bibliában, hogy amikor Jézus Krisztus emberré lett, akkor a láthatatlan Isten képe jelent meg közöttünk. Azt mondta Jézus itt a János evangéliumában: „Aki engem látott, az látta az Atyát.”
Ez a legfontosabb kérdés karácsonykor, hogy látod-e Jézust? Ott van-e a szívedben az Isten ajándéka?
Isten tudja azt, hogy mi audiovizuális lények vagyunk. Egyszerre szeretünk látni és hallani, mert az információk jobban elmélyednek. A látásunk megszakadt a bűnesetben. Meghagyta Isten a hallásunkat. Akinek a szíve kész arra, hogy meghallja Isten szavát, az új szívvel mehet ma innen el.
Ott a jászolbölcsőben végezte el Isten ezt a csodát. Meglátták az Istennek üdvözítő kegyelmét, aztán Jézus visszament oda, ahonnan jött, és meghagyta az igehirdetés hallgatása általi hit lehetőségét.
Két oka van annak, hogy Jézus emberré lett. Az egyik a bűneset, a másik az Isten szeretete.
Az, hogy az Ige emberré született, testté lett, azt csak az tudja befogadni, aki világosan látja, hogy ez a világ megromlott. Iszonyatos sebességgel fut és szalad a pusztulás felé, és menthetetlen.
A karácsonyi öröm mellett fel kell ismernünk a bűneinket is. Ha ez megtörténik, akkor jövünk rá igazán, hogy mennyire szükségünk van Jézus Krisztusra, aki megszületett értünk. A világ és saját romlottságunk miatt elkerülhetetlenné vált, hogy Isten elküldje az Ő Fiát. A világ romlottsága, bűne, és az Isten szeretete. Ez a kettő egyszerre ok. A mi bűnünk, bűneset utáni állapotunk miatt kellett eljönnie a mennyei dicsőségből Jézusnak, és testté lennie azon a bizonyos éjszakán ott Betlehemben.
Mit látott a világ? Legtöbben egy fáradt asszonyt láttak, aki kimerült a szülésben. Aztán láthatták Józsefnek talán a szégyennel teli szívét, hogy csak ilyen nyomorult körülményeket tudott a feleségének biztosítani ott félrevetve egy istállóban, jászolban. Ezt láthatták a legtöbben.
A pásztorok azonban látták az Isten dicsőségét. Meglátták Jézusban a Messiást. A napkeleti bölcsek is meglátták. Isten küldte őket, a csillag pedig vezette, és nagy volt az örömük nem amiatt, hogy véget ért a hosszú út, ez is benne volt. Amiatt, hogy meglátták, amiért indultak, hogy odaértek és találkoztak a Messiással. Igaz volt, amit ők a maguk módján a csillagok állásából értettek meg, hogy az a bizonyos Isten, Izráel Istene nem hazudott. Minden úgy történt, ahogy mondta nekik. Aztán másképp látták meg Jézusban a Messiást a két öreg: Simeon és Anna. Nekik is volt karácsonyuk, csak egy kicsit később. De meglátták az Isten dicsőségét, amikor Jézust bemutatták ott a templomban.
Nem látta meg Isten dicsőségét a féltékeny Heródes, aki féltékeny volt a született Jézusra. Ő nem látta meg Isten dicsőségét Jézusban. Lemészároltatott Betlehemben és környékén minden Jézussal egykorú vagy picit fiatalabb fiúgyereket. Nem látták az írástudók sem, akik pedig ismerték a mikeási próféciát, hogy hol kell megszületnie a Messiásnak. Jézusról prófétált Mikeás, de számukra nem volt elég sem a csillag, sem az írás bizonyságtétele, mert a szívüket nem készítették fel arra, hogy találkozzanak Jézussal.
Az ember sokszor kétségbeesetten nézi a bűn terjedését, de hadd mondjam azt, hogy Isten fenséges nyugalommal nézi, mert az Ő kezében van a megoldása a bűnnek. Jézusnak meg kellett születnie, ez az egyik ok, a bűn miatt.
Amikor Jézus megszületett karácsonykor, akkor azért született meg, hogy Isten végrehajthassa a bűnért járó büntetést Jézuson. A helyettes elégtételért is megszületett Jézus. A bűnért az Ő szereteténél fogva helyettes elégtételért. Isten akarata volt, hogy Jézus testté legyen, az Ige testté legyen.
Jézus Krisztus természeténél fogva így egy volt az Atyával, vagyis Isten volt, Isten maradt, és ugyanakkor emberi testet vett magára. Magára vette szennyes ruhánkat, ahogy egyik szép énekünk mondja. Ha Jézus csak embertől született volna, nem tudott volna megváltani. Olyan lett volna, mint mi. De Jézus a Lélek által Istentől született, s Mária pedig kihordta Őt. Így maradt meg az isteni természet, és vette magára az emberi természetet is. Ez a kettős természet benne eggyé vált, tanítja a Szentírás világosan.
Jézus Krisztus, mint helyettes áldozat, tudta elhordozni Isten igazságos ítéletét, a bűn súlyát. Méghozzá úgy, hogy Ő maga nem szennyeződött be. Ő tiszta maradt végig. Legyőzte a kísértést, a bűnt, a poklot és a halált.
A karácsony és a nagypéntek szorosan összefügg. Egyik a másik nélkül nincsen. Azért lett Jézus emberré, hogy meghaljon értünk a golgotai kereszten. Születés és átok, testté létele is ítélet, amit Jézus elhordozott. Ez a kettő egy. Elválaszthatatlan, mint az isteni és az emberi természet Jézus Krisztusban.
Akik nem látják meg Jézusban a Messiást, azok megmaradnak a bűnükben, és megmaradnak a halálban.
Hányan kiabálták nagypénteken még azok közül is, akiket pedig meggyógyított, hogy feszítsd meg! Elfutnak a tanítványok. Ott marad Jézus egyedül. A golgotai kereszten is egyetlen egy valaki látja meg Jézusban a Messiást: az egyik gonosztevő. A legutolsó ember, akit súlyos bűncselekményekért, sok gyilkosságért feszítettek keresztre.
Ő mondja ki egyedül: Uram, emlékezzél meg, ha eljössz, a te dicsőségedbe. Az a gonosztevő látta az Isten dicsőségét a megfeszített Krisztusban. Senki más nem látta.
Ha valaki úgy tekint Jézusra, ahogy azt az írás mondja, az visszakapja azt a mennyei látást, amit a bűnesetben elveszítettünk.
Ha, tehá6t nem hiszünk Jézusban, akkor az egész ünneplésünk hiábavaló. Akkor marad a felszínes ünneplés: a fények, az asztal, a tv, a sütemény, az ajándékok. Jézus kimarad az egészből. Akkor pedig hiábavaló mindaz, amit teszünk vagy csinálunk, ha Jézus Krisztus nem költözhet be a szívünkbe, s nem szülhet újjá minket. Akkor marad pogány ünnepnek: Jézuska, meg fényfüzérek, meg finom ételek. Örülünk egymásnak, ez is jó dolog egyébként, és hasznos, de Jézus Krisztus kimaradt, és aztán továbbra is kimarad a mostani évben meg az újesztendőben is az egész életünkből.
Olyan furcsa, hogy a gonosztevő meglátta az egész életét, meglátta Jézus dicsőségét, és olyan sok ember meg nem látja, nem akarja. Megmarad ezen a szinten: ünnepeljünk, mert az szép, olyan jó, lelkiekben olyan üdítő, bár ez sincs így minden családban. Ha nem engedjük, hogy Jézus Krisztus újjászüljön minket, s ha nem találkozunk vele, akkor csupán pogány ünnep marad a karácsony.
A Máté evangéliumában azt olvassuk, hogy a bölcsek látták Jézust, és igen nagy örömmel örvendeztek. Ugye milyen egyszerű? Hittel meglátni Jézust, s abban a pillanatban ott van az öröm a szívemben és egészen más megvilágításba kerül minden.
Akikben az ige emberré lesz, testté lesz, az élővé lesz mások számára is. Az viszi az igét, abban ott él Jézus. Megszülethetett benne, annak új élete van, az elmondja és viszi másoknak is.
A Lukács evangéliumában olvassuk, hogy bemutatják Jézust kicsit később, nyolc napos korában a jeruzsálemi templomban. Az agg Simeonnak a kezébe Mária és József odaadják a gyermek, a csecsemő Jézust. És Simeonból kitör a látás fölötti öröm, és azt mondja: „Uram, bocsásd el most szolgádat békével, mert látták szemeim a te Üdvözítődet.”
A Lélek indítására Simeon a templomba megy, és ott meglátja Jézust. Ez is olyan egyszerű. Nem akkor megy, amikor nem voltak ott Mária meg József. Nem késik el, nem érkezik túl korán. Pontosan akkor ment, mert Isten Lelke vezette őt, mert volt lelki látása, amikor beviszik bemutatni a gyermek Jézust.
Aki kér és kap Istentől ilyen mennyei látást, annak a szívében az Isten békessége van. Uram, bocsáss el békével, mert látják a szemeim, a lelkem Jézust.
Simeon látta Jézust. Sőt Krisztushordozóvá vált. Ott volt a kezében Jézus. Ez a legnagyobb karácsonyi ajándék, ha mi Jézushordozókká lehetünk, ha hazavihetjük innen Jézust, ha jön velünk, ha itt lakik belül. Bennünk van az Isten kegyelme, abból élünk, és többé nem kell félni az Isten igazságos ítéletétől, mert az alól meg Jézusért mentesül a hívő ember.
Ezt a legnagyobb ajándékot akarja mindnyájunknak adni Isten. Azoknak is, akiknek már van lelki látásuk, és hitben járnak, hogy még inkább, még mélyebben, még tisztábban. Akiknek pedig nincs, azok számára igaz legyen ez: én is láttam az Isten dicsőségét, Jézus Krisztust. Ámen.
 
Mészáros Zoltán, református lelkész (2011.12.24. Bonyhád)