A hitre jutás útja
Olvasmány: ApCsel 3,1-10.
„Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”ApCsel 3,6.
 
            A mai igében leírt események közvetlenül az első pünkösd ünnepe után játszódnak. Pál a Római levélben azt írja, hogy „Szívünkbe áradt Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által”. A Szentlélek ajándékában részesült tanítványok, nem nézhetik tétlenül a világ eseményeit, az emberek problémáit, ennek példája ez a történet is. Az apostolok nem mennek el tétlenül és érzéketlenül az emberi nyomorúság mellett, hanem orvosolják, megszüntetik azt Krisztus ereje által. Úgy fordulnak oda az emberekhez, hogy nemcsak pillanatnyi segítséget, hanem egész életre szóló megoldást adnak. Ez a történet több fontos dologra is tanítani akar minket.
            Először is nagyon világos képet fest a mi vallásosságunkról és kegyes életvitelünkről, leleplezve annak sok képmutatását és belső ürességét. Másodszor azonban azt is megmutatja, hogy van megoldás és szabadulás abból a szomorú helyzetből, amelyben jelenleg vagyunk.
            A történet első mondataiban sokat hallunk a vallásos szokásokról és kegyes tradíciókról. Izrael fiai napjában háromszor az imádkozásra kijelölt időben imádkozni szoktak. Ha csak lehetett a templomba gyűltek össze az imádkozás óráiban. A vallásos zsidó emberek ehhez a szokásukhoz szigorúan ragaszkodtak. Amikor már 10 zsidó férfi együtt volt, az egyikük az előírt imádságot mondta, a többiek pedig vele imádkoztak.
De a történtben arról is hallunk, hogy volt ott egy férfi, aki születésétől fogva mozgáskorlátozott volt és őt szokás szerint napról napra letették a templom ékes kapujában. Az volt a szokása, hogy naponta ott ült a templom előtt és alamizsnáért könyörgött. Az egyik ember, szokásból mindennap odament imádkozni a templomba, a másik pedig koldulni. A koldus és az imádkozó ember is hozzá tartozott a templomi élet megszokott képéhez.
            Micsoda égbekiáltó ellentétet látunk itt! Ott van a templom, tündöklő, ragyogó ékes kapu, hatalmas oszlopok, drága díszítések és veretek, amelyeket zarándokok ezrei csodálnak meg naponta. Valami azonban még sincs itt rendben. Az „ékes kapuban” egy „éktelen élet” ül ott naponta. Izrael népének kegyességét jól jellemzi ez a kép. A templom inkább ékes, mint hasznos, inkább gyönyörködtető, mint éltető. A tradíciókba kövesedett, hit nélküli vallásosság lelki üressége, képmutatás és mérhetetlen tehetetlenség mutatkozik itt meg. Amikor az egyház belső, lelki ereje hiányzik, intézményes fennállása öncélúvá válik.
            Azt hiszem ezzel a képpel, nemcsak Izrael népét szólította meg Isten, de ma minket is megszólít. Mi a helyzet ma a mi egyházunkban és gyülekezetünkben, saját keresztyén életünkben, kegyességünkben? Ékes kapuban - éktelen élet? Kívül ékes belül romlott? Állnak a hívő ősapáink által építet gyönyörű és hatalmas templomaink, csak éppen vasárnaponként kongnak az ürességtől. „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy” olvassuk a szárdiszi gyülekezetről Jézus jellemzését (Jel 3,1.) Református keresztyénnek valljuk magunkat, de nem ismerjük Jézus tanítását, nem olvassuk a Bibliát.
            Testvéreim! Isten ma nekünk is kínálja a megújulás és a bűnbánat lehetőségét. Ha úgy érzed, a te lelki életed is sánta, béna, nem teljes, nem örömteli, bűnök nyomorítanak és keserítenek, halld meg hát az örömhírt: Az Úr a te Teremtőd, szólít téged, nézz föl rá!
 
1. Figyelj Istenre - „Nézz föl”!
Ez volt a sánta meggyógyulásának is az első lépése. A béna ember csak alamizsnára várt, hosszú évek során berögzült mozdulattal nyújtotta kezét, hogy néhány fillért dobjanak neki. A béna koldus csak ennyit várt, egy kis könyöradományt, ennél többet nem is remélt.
Lehet, hogy te is így gondolkozol kedves testvérem. Nem remélsz sokat az élettől, nincsenek nagy céljaid. Hívő életed erőtlen, megfáradt és közömbös. Nézz föl, mert a te Urad szólít és hív téged. A templomkapuban tengődő, béna, erőtlen élettől, teljes életre akar téged hívni. Ki akar hozni a langymelegségből, meg akarja újítani erőtlen lelki életed. Nézz föl és lásd meg a csodát, Istennek terve van veled is, személy szerint téged szólít most.
A gyógyulás első lépése tehát Istenre figyelni, a láthatókon túl meglátni a láthatatlanokat, az ideig valókon túl az örökkévalót. Ha mindig csak a földiekre nézünk, sötétségben vagyunk, csak a tehetetlenségünket, bénaságunkat látjuk. A világosság az új erő. A gyógyulás és a szabadulás felülről jön, az Istentől. Nézz föl és engedd, hogy Isten megszólítson téged is!
2. Engedelmeskedj Istennek - „Kelj fel, és járj!”
Amikor a sánta ember fölnézett, így szólt hozzá az apostol: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Az Isten kegyelme sokkal gazdagabban ajándékoz, mint azt az ember reméli. A sánta koldus Péter szavai által a gyógyító Krisztussal, a Szentlélek erejével kerül kapcsolatba. Az apostol bizonyságtétele nyomán hit támad, és a hitből engedelmesség születik, olyan engedelmesség, amely nem az adott körülményekre tekint, hanem egyedül Isten beszédére, így indul el a sánta.
Ha az Úr szólít téged, légy engedelmes, ne kételkedj, hidd, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Ő téged is hív, hogy kellj fel és járj vele. S Ő ad elég erőt neked, hogy elindulj. Ő ad elég erőt a szolgálathoz, te csak engedelmeskedj, mert a Jézus nevének hatalma és ereje van. Jézus neve jeleníti meg az Ő hatalmát és erejét. Ez a csoda, a sánta meggyógyulása is, a megdicsőült Krisztus tette. A Názáreti Jézus a dicsőség Ura. „Jézus nevére minden térd meghajol, mennyeieké, földieké, földalattiaké.” (Fil 2,9-11). Jézus neve olyan név, amelyre nemcsak a földiek, de a menyei és az alvilági teremtmények is meghajolnak. Ismerjük fel, hogy micsoda hatalmas fegyverünk van, Jézus nevének ereje által, hogy megállhassunk a mindennapi harcainkban. Hívjuk hát naponként segítségül az Úr nevét, hogy megtartassunk. „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején és én megszabadítalak téged.”
3. Dicsőítsd az Istent - „Dicsérte az Isten”
            Végül még egy fontos dolgot meg kell látnunk, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy teljes életet éljünk, ez pedig a hálaadás és dicsőítés. Amikor a sánta ember meggyógyult, bement a templomba, járkált, ugrándozott örömében és dicsérte az Istent. Ez elengedhetetlen következménye kell, hogy legyen életünkben, ha egyszer valóban megtapasztaltuk az Úr jóságát és szeretetét, ne feledkezzünk el a hálaadásról. Isten szent nevének imádása és magasztalása által tapasztaljuk meg az Úrban való örömöt. S egyedül a mi hálaadásunk és imádatunk az, amit vihetünk az Úr elé, s amivel válaszolhatunk a tőle kapott ajándékért, gyógyulásért. „Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás!” (Jel 5,12).
            Figyelj, engedelmeskedj és dicsőítsd az Istent, az a három lépés, amely által a te életed is megújulhat. Ámen
 
Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után
 
Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!
S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten,
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni.
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!